26.Rész~Telefon

*Lol szemszöge*

   Forgolódtam egy sort az ágyban,mert nem találtam meg a kényelmes pozíciót.Amikor már vagy 5perc után se találtam kényelmet az ágyban,hagytam a fenébe és az oldalamra fordultam ahol nagy meglepetés ért. Harryt találtam magammal szemben,aki csak bámult,de meg nem nyikkant. Én elröhögtem magam,ahogy néztem fürkésző tekintetét,ami éhesen pásztázta végig az arcomat.Megfogtam a takaró csücskét és a fejemre rántottam,Harry pedig ezen csak kuncogott.
-Ne takard el magad! Gyönyörű vagy!-mondta és elhúzta a a takarót.
-Óh,ellentmondásról szó sincs! Csak erős a fény!-mondtam és kezemmel a szememhez kaptam,hogy ezúttal azzal takarjam el.
-Lola! 20 perc múlva megyek hájat mosni!-trappolt be a szobába barátosném mire én kuncogva kikászálódtam az ágyból és úgy szóltam vissza neki.
-Hogy mit fogsz mosni?!Hájat?! Csont és bőr vagy,semmi más!-röhögtem.
-Nem hájat! Hajat,te süket! Nem keltél te még fel rendesen....-csóválta a fejét Liz.
-Akkor legközelebb hangosabban kiabáld ki,hogy mész hajat mosni!-kacsintottam rá és kisétáltam a szobából Lizzel az oldalamon.Hallani lehetett a hátam mögött kuncogó Harryt,aki útközben csatlakozott hozzánk.
Lizzel szökdécselve,kézen fogva mentünk le a lépcsőn,mellé pedig még dudorásztunk is. Már majdnem leértünk a földszintre amikor "megtámadtak" bennünket. Valaki rá ugrott a hátamra,én pedig ezzel a lendülettel előre is estem,egy jó nagyot hasalva a lépcsőn. De ez az én drága barátnőmmel se történt másképp,ő is zuhan előre,hátán Niallel. Lizre és rajta fetrengő fiúra néztem,amitől rögtön elkapott a röhögőgörcs,hisz annyira viccesen néztek ki.
-Ne nevess,ki fut a bableves!-fenyegetőzött Liz.
-Mi? Bableves? Hol,ide vele!-csillant fel az előbb említett hátán fészkelődésbe kezdett Niall szeme,erre én csak még jobban nevettem.
-Jaaj!-nyöszörgött odalent Liz,mert hogy én közben felkeltem Louis segítségével.-Nehéz vagy!-mondta és lependerítette a hátáról Niallt,mire ő kétségbeesett fejjel kezdett el valamit magyarázni neki,de én csak nevettem és kisétáltam az előszobából magukra hagyva a veszekedő "párt".
   Egyenesen a konyhába mentem,ahol halkan,de mégis hangosan reggelizett Zayn. Meg sem szólalt,de fülsértően ropogtatta a szájában lévő müzlit. Csak álltam az ajtóban és néztem,addig amíg meg nem csendült az emeleten lévő telefonom. Sarkon fordultam és rohantam fel az emeletre.
   Mikor beértem a szobába a zene már nem ment,ehelyett Liz sétálgatott a szobában kezében a telefonommal,amit a füléhez tartott és csak hallgatott. Így ment ez kb. 10 percen keresztül,csak néha bólintott egyet vagy egy "aha"-t hümmögött az orra alá. Végül már az utolsó percben elszakadt a cérna...legördültek az első könnycseppek Liz arcán. Elköszönt az illetőtől,lerakta a telefont,majd ledobta az ágyra. Nem nézett felém,csakis előre nézett. Újabb könnycsepp hagyta el a szemét,majd még egy,így ment ez egészen addig amíg felém nem fordult. Erőt vett magán,mélyen a szemembe nézett. Féltem...

By:Zsofee

Nos szenvedéssel, ugyan de megszültem a következő részt! Remélem tetszik! ;) Pussz:Zsofee