*Lola szemszöge*
-Miért?! Miért nem mondtad el?!-kérdezte Liz,elcsuklott hangon.Erre nem tudtam mit felelni...Miért nem szóltam róla? Miért kellett megvárnom amíg apámtól tudja meg?-Lol....azt hittem,mindent elmondasz,hogy semmit sem titkolsz előlem....-nem tudtam tovább hallgatni,a szavába vágtam.-El is akartam mondani,én csak....-de a befejezés se ment.Mégis mit mondhattam volna neki? Mire vártam?
-És mégis mikor?-kérdezte már-már hitetlenkedve,amikor egyszerre mindenki betoppant,valamit minden szempár ránk szegeződött. Harry odajött hozzám és átölelt,míg a többiek csak álltak.
-Mi történt?-kérdezte Liam.s szemével Lizét kereste,de ő csak a földet fixírozta.
-Lol? Elszeretnéd mondani? Vagy tőlem tudják meg?-amikor az utolsót kimondta,tudtam ez nem történhet meg. Liznek is tőlem kellett volna hallania,így hát kibontakoztam Harry öleléséből,leültem az ágyra,nagyot sóhajtottam és belekezdtem.
-Nézzétek....Nem így akartam,hogy megtudjátok,főleg te nem.-néztem Lizre.-De apu elköltözik.Vagyis...elköltözött.-mondtam és nem mertem felnézni.
-És ez miben is érint téged?Hisz elváltak a szüleid.-nézett értetlenül Niall.
-Igen..Anya lassan 1hete nincs itthon.Apánál van.Arról,hogy újra összejönnek szó sincs,csak segített neki és beszélt vele.Nem akart órás telefon beszélgetéseket,ezért látogatta meg.
Lizre néztem,kinek arca könnycseppek miatt csillogott.Nem bírta tovább,elrugaszkodott az ajtótól és kirohant.Jól láttam...összetört. Miattam. Nem más miatt,mint a legjobb barátnője miatt.Nagyot sóhajtottam,a szememből könnyek készültek előtörni,de ezt a sírást még későbbre tartogattam.
-Anyát még a nyár idejére áthelyezték Chicagóba. Én....arra az időre apához költözöm.-nyögtem ki nagy nehezen a lényeget.Nem köntörfalazhattam tovább.
Több perces csend uralkodott a szobán.Mindenki magába meredt és csak bámult.Végül Zayn szólalt meg,érzelemmentesen.
-De ha eddig itthon maradtál anyukád nélkül,akkor most miért nem? Hisz 19leszel....Nagykorú vagy és tudsz vigyázni magadra.
Ezzel mindenki egyet értett,bólogatni kezdtek.
-Igen,de őz apám és évek óta nem láttam őt.Meg kell értenetek,muszáj mennem....-mondtam és megadtam magam,lefolyt az első könnycsepp az arcomon.
By:Zsofe
Sorry,hát ez elég bénácska lett...ígérem a kövi jobb lesz és hamarosan meg is hozzuk!
*Lol szemszöge*
Forgolódtam egy sort az ágyban,mert nem találtam meg a kényelmes pozíciót.Amikor már vagy 5perc után se találtam kényelmet az ágyban,hagytam a fenébe és az oldalamra fordultam ahol nagy meglepetés ért. Harryt találtam magammal szemben,aki csak bámult,de meg nem nyikkant. Én elröhögtem magam,ahogy néztem fürkésző tekintetét,ami éhesen pásztázta végig az arcomat.Megfogtam a takaró csücskét és a fejemre rántottam,Harry pedig ezen csak kuncogott.
-Ne takard el magad! Gyönyörű vagy!-mondta és elhúzta a a takarót.
-Óh,ellentmondásról szó sincs! Csak erős a fény!-mondtam és kezemmel a szememhez kaptam,hogy ezúttal azzal takarjam el.
-Lola! 20 perc múlva megyek hájat mosni!-trappolt be a szobába barátosném mire én kuncogva kikászálódtam az ágyból és úgy szóltam vissza neki.
-Hogy mit fogsz mosni?!Hájat?! Csont és bőr vagy,semmi más!-röhögtem.
-Nem hájat! Hajat,te süket! Nem keltél te még fel rendesen....-csóválta a fejét Liz.
-Akkor legközelebb hangosabban kiabáld ki,hogy mész hajat mosni!-kacsintottam rá és kisétáltam a szobából Lizzel az oldalamon.Hallani lehetett a hátam mögött kuncogó Harryt,aki útközben csatlakozott hozzánk.
Lizzel szökdécselve,kézen fogva mentünk le a lépcsőn,mellé pedig még dudorásztunk is. Már majdnem leértünk a földszintre amikor "megtámadtak" bennünket. Valaki rá ugrott a hátamra,én pedig ezzel a lendülettel előre is estem,egy jó nagyot hasalva a lépcsőn. De ez az én drága barátnőmmel se történt másképp,ő is zuhan előre,hátán Niallel. Lizre és rajta fetrengő fiúra néztem,amitől rögtön elkapott a röhögőgörcs,hisz annyira viccesen néztek ki.
-Ne nevess,ki fut a bableves!-fenyegetőzött Liz.
-Mi? Bableves? Hol,ide vele!-csillant fel az előbb említett hátán fészkelődésbe kezdett Niall szeme,erre én csak még jobban nevettem.
-Jaaj!-nyöszörgött odalent Liz,mert hogy én közben felkeltem Louis segítségével.-Nehéz vagy!-mondta és lependerítette a hátáról Niallt,mire ő kétségbeesett fejjel kezdett el valamit magyarázni neki,de én csak nevettem és kisétáltam az előszobából magukra hagyva a veszekedő "párt".
Egyenesen a konyhába mentem,ahol halkan,de mégis hangosan reggelizett Zayn. Meg sem szólalt,de fülsértően ropogtatta a szájában lévő müzlit. Csak álltam az ajtóban és néztem,addig amíg meg nem csendült az emeleten lévő telefonom. Sarkon fordultam és rohantam fel az emeletre.
Mikor beértem a szobába a zene már nem ment,ehelyett Liz sétálgatott a szobában kezében a telefonommal,amit a füléhez tartott és csak hallgatott. Így ment ez kb. 10 percen keresztül,csak néha bólintott egyet vagy egy "aha"-t hümmögött az orra alá. Végül már az utolsó percben elszakadt a cérna...legördültek az első könnycseppek Liz arcán. Elköszönt az illetőtől,lerakta a telefont,majd ledobta az ágyra. Nem nézett felém,csakis előre nézett. Újabb könnycsepp hagyta el a szemét,majd még egy,így ment ez egészen addig amíg felém nem fordult. Erőt vett magán,mélyen a szemembe nézett. Féltem...
By:Zsofee
Nos szenvedéssel, ugyan de megszültem a következő részt! Remélem tetszik! ;) Pussz:Zsofee
