*Lola szemszöge*
Alig vártam,hogy elszabaduljak innen...Ránéztem az órámra és pontosan 34 perc volt még hátra a munkaidőmből. Elég fárasztó 10 órán keresztül jó pofát vágni ahhoz,amihez tökre nincs kedved.Egyetlen kimenőm volt,amit a a parkban töltöttem és nagy szerencsémre találkoztam Lizzel. Csak arra gondoltam,hogy már csak pár pénzeszsáknak kell a képébe vigyorognom,így hát ma már vagy századszorra,de kiléptem az ajtón és elindultam a következő asztalhoz.
Útközben újabb mosolyt erőltettem magamra és már jöhetett is sablon kérdéseim egyikét.
-Jó estét!Sikerült már választani?
-Igen..egy Lolát néztem ki magamnak....Ja és ha lehet,siessünk azzal rendeléssel!-nézett fel rám lentről egy gyönyörű szempár azok a bájos kis göndör fürtök mögül.
-Harry!-állt fel a székből,én pedig a nyakába ugrottam.Beleszagoltam egyet a pólójába és beszívtam a finom illatot.
-Itt a felmentősereg.-súgta a fülembe és megfordított.Ott állt az ajtóban Louis és a főnököm,Adam.
-Köszönöm!-adtam egy gyors puszit a szájára és rohantam az öltözőmbe. Hipp-hopp ledobtam magamról a kötény féleségemet és a fekete egyenruhámat és már kaptam is magamra a saját ruhadarabjaimat. Villámsebességgel rohantam kifelé,ahol elkaptam a főnököm pillantását,egy kacsintás kíséretében. Tudni kell,hogy Adam egy 22éves srác,aki egy igazi mesterszakács.Övé az étterem,ami régen az apukájáé volt,de megkapta a 20. születésnapjára.
Mentem tovább,egyenesen ki az épületből,ahol rögtön megláttam Harryt és Louist. Már bent ültek az autóban,ezért én is bepattantam hátra,majd előhalásztam a telefonomat a táskám mélyéből.Amikor elkezdtem beírni a kódomat,rögtön magamon éreztem Harry pillantását,majd kiesett a szeme a helyéről.
-Vigyázz,mert kifolyik a szemed.-mondtam és elfordítottam felőle a telefonomat és feloldottam a zárat.
-Talán azt akarod,hogy megint 15 vagy akár 30percet kelljen telefon nélkül élned?-gúnyolódott és továbbra is leselkedett.
-Ez a veszély nem fenyeget....nem kerül még 1x a te kezedbe a telefonom!-mondtam és egy apró csókot nyomtam az arcára.
Harry erre csak fintorgott egyet,majd küldött felém egy perverz mosolyt,én pedig csak elnevettem magam.Visszafordultam a telefonomhoz,amin kicsit felugrott a bejövő üzenetek száma.Elég érdekes fejet vághattam,amikor megláttam hogy 27üzenetem jött,és mindegyik Liztől.....
-Mi történt?-kérdeztem mindkettőjüktől.Erre összenéztek és ott volt az a pillantás,amit tudtam,nem akarták volna,hogy észrevegyem.
-Fiúk.....mi történt?-ismételtem meg kérdésem,de ők továbbra sem válaszoltak. Harryre szegeztem dühödt pillantásom,de ő gyorsan elfordította a fejét,mire nekem betelt a pohár.
-Oké,ha ti így,akkor én úgy,mondtam és lenyomtam az ajtó kilincsét mire Louis a fékre taposott és lekanyarodott oldalra. Én egy utolsó pillantást szegeztem a fiúk felé és kipattantam az autóból. Harry rögtön utánam indult,megfogta a csuklómat és szembe fordított magával.
-Mégis mit akarsz csinálni?!-kérdezte felháborodva.
-Még te vagy kiakadva?!-vettem át az ő ijesztő hangnemét.
-Nem a te életed akart kiugrani egy mozgásban lévő autóból!-mondta jóval higgadtabban. Annyira édes volt ahogy ezt mondta,hogy muszáj volt odamennem hozzá,hogy egy apró csókot nyomjak a szájára. De neki ez nem volt elég,tovább követelt,míg én levegő hiány miatt el nem szakadtam tőle.
-Beszélek Lizzel...Otthon találkozunk!-mondtam halkan,majd egy utolsó puszit nyomtam az arcára és elindultam át az úttesten a park felé. Miközben mentem,végig csak a telefonomat kerestem,de nem találtam.Amikor már kezdtem kétségbe esni,akkor elkezdett rezegni a táskám aljába,így már könnyen megtaláltam.A kijelzőn Liz neve villogott,ami a sok nem fogadott hívás után egy kicsit megrémisztett,ezért gyorsan felvettem.
.Haló,Liz. Mi történt? Mi a baj?-kérdeztem,mielőtt bármit is mondhatott volna.Hallottam,ahogy szipogott és a könnyeivel küszködik.
-L-lola....n-nagy g-gáz van.-mondta szipogva.
-Jesszusom,mi történt?-kérdeztem és leültem egy padra,mert úgy éreztem ez hosszú lesz...
*~*
Elfordítottam a kulcsot a zárban és máris az emeletre rohantam.Tudtam,hogy ott van, ott kell lennie.Hallottam a mögöttem loholó 2 fiút,de nem érdekelt,én csak úgy száguldottam a hosszú folyosón míg el nem értem,a kívánt ajtót. Nem kopogtam,csak úgy berontottam és egyből az ágyon ücsörgő Liamhez irányítottam lábaimat.Meg sem vártam,hogy szólalni tudjon,egyből felemeltem a hangomat,de még nem kiabáltam.
-Elárulod még is mi a fenét képzelsz te magadról?
Elképedve nézett engem,ahogy szemeim szikrát szórtak.
-Elárulod még is miért? Jól tudom,mire a nagy hű-hó,de hidd el nem az én hibám.Nem hagyta,hogy megmagyarázzam...-mondta szinte már üvöltve,nem finomkodott,felkelt az ágyról és felém tornyosult.
-Talán,mert már ismeri a sztorit?! Gondolkozz már Liam! Mindig ugyanaz....az ex színre lép! Ő ezt már egyszer átélte és szakításra bírta őt...talán te is ezt akarod?!-ordítottam a képébe,miközben a többiek is felértek a lépcsőn.
-Nem az én hibám,Lola! Ő támadott le engem!-üvöltötte vissza,mire nekem betelt a pohár. Karomat a magasba lendítettem és lekevertem neki egy akkora pofont,amekkorát csak bírtam.Ő az ütés hatására oldalra fordította a fejét,majd az arcához kapta a kezét.
-Remélem ez észhez térít.....Az exek csak úgy jönnek-mennek és csókolgatnak,míg a másik már boldog párkapcsolatban él valaki mással....Tudtommal erős fiúcska vagy ahhoz,hogy megakadályozz egy csókot.Ja és ne merj a képembe hazudni Liam James Payne!-folytattam regényemet.A többiek feszülten figyeltek,de semmit nem tettek,hagyták,hogy ezt mi "beszéljük le".
-Nem hazudok Lola Grood!-vágott vissza,de sikertelenül. Még egy pofont céloztam,most azonban arca másik oldalára,ami ismét nagyot csattant.A hátam mögül "uuu"-kat hallottam és egyebeket,ami arra célozott,hogy nem lehetett valami kellemes,a bőröm érintése.
-Nem jött össze....Próbáld meg újra ha megtudod a teljes nevem! Ezek az exek kicsit sokat képzelnek magukról nem gondolod?!-vigyorogtam a képébe,majd újra megemeltem a hangomat.
-És esetleg,te azt hogy mit képzelsz magadról?!-nagyon ki volt már akadva,tudta,hogy ezt a csatát már én nyertem.
-Én megvédem a barátomat,mert az örökre szól!-mondtam és ezzel lezártam a mi "kis" vitánkat,majd sarkon fordultam és könnyeimmel küszködve elhagytam a szobát,majd a házat.
Elindultam a Lizzel szomszédságos házunk felé gyalog....nem tudom,mit hoz a jövő és hogy Liz,hogyan fogadja azt,hogy két pofont is lekevertem az ő nem is tudom már mijének.De egy valamiben biztos voltam:A mai este egy igazi csajos este lesz,fiúk nélkül.
By:Zsofee
Úúúú kövit *-* :D
VálaszTörlés